Bemutatkozás

A Csongrád megye délnyugati szegletében található Mórahalmi járás 2013. január 1-jei hatállyal alakult meg Ásotthalom, Bordány, Forráskút, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés, Zákányszék, valamint Zsombó települések részvételével. A járás illetékességi területe 561,71 km², népessége 29 535 fő, népsűrűsége 53 fő/km² volt a 2012. évi adatok alapján.

A járás településsűrűsége alacsony, a népesség a közép- és nagyfalvakba koncentrálódik, csak Öttömös lakosságszáma marad 1000 fő alatt. A mindössze 10 települést magába foglaló járásra az alföldi tanyás településszerkezet jellemző. Országos szinten is jelentős a külterületi népesség, a lakosság kb. 40%-a szórványtelepüléseken, külterületen él. A szórványtelepülések speciális problémákkal és mélyreható változásokkal néznek szembe. A tanyák népessége évtizedek óta csökken az elvándorlás következtében.

A rendszerváltás után a szuburbanizáció jeleként a tanyákra való kiköltözés is megjelent Szeged irányából. Azonban a kiköltözők számottevő része szociális nehézségekkel küzd. További tanyai probléma a gyakran egyedülálló, idős személyek magas aránya. A tanyák komfortfokozata és építési ideje nagy kontrasztot mutat a Szegedről kivándoroltak belterületi, szuburbán zónában épített ingatlanjaival.

Általánosságban a külterületi népesség városi funkciókkal és megfelelő színvonalú infrastruktúrával való ellátása, a belterületi lakosságéval azonos életminőség biztosítása komoly problémakört jelent.

A járáson halad át a Szegedet Bátaszékkel összekapcsoló, Mórahalmot és Ásotthalmot és Öttömöst érintő 55-ös másodrendű főút. A külső közlekedési kapcsolódást szolgálja a járás keleti határában futó, a Rajna–Duna transzeurópai TEN-T folyosó részét képező M5-ös, illetve M43-as autópálya. A járás belső közúti közlekedési viszonyai országos szinten kedvezőek, egyedül Ruzsa, Üllés és Pusztamérges szempontjából kedvezőtlen a járásközpont elérhetősége (26-28 perc). A járásban nincsen vasúti közlekedés, területét nyugatról a Budapest–Kunszentmiklós–Tass–Kelebia, keletről a Cegléd–Szeged vasútvonal határolja.

A településhálózat funkciósűrűsége igen kiegyenlített (pl. minden településen működik óvoda és általános iskola). A településhierarchiából a járás egyetlen városi rangú települése, Mórahalom mégis egyértelműen kiemelkedik. Mórahalom lakosságnagyságához (5822 fő) mért vonzereje kimondottan erősnek mondható, a vidéki ellátott népesség aránya magas. Az egykor Szeged részét képező tanyaközség település fokozatosan és szisztematikusan építette ki központi funkcióit és erősítette kistérségi/járási szerepköreit, használta ki vonzási potenciálját. Mórahalom 1950-ben vált önálló településsé, 1989-ben nyilvánították várossá, napjainkra pedig járásszékhely településsé fejlődött. A járás településeinek, beleértve a bolygóvárossá váló Mórahalmot is, csökkenő mértékben kell ügyintézés vagy szolgáltatás igénybevétele céljából Szeged szerepköreire támaszkodniuk. Mórahalom a járás foglalkoztatási, gazdaságszervezési, pénzügyi, lakossági és üzleti szolgáltatói központja, a településen összpontosulnak a városi és járási közigazgatási funkciók.

A Mórahalmi járásban 2012-ben az ezer főre jutó élve születés 7,8 fő volt, mely érték az országos átlag alatt van. A járás lakosságszámának utóbbi bő egy évtizedében tapasztalható, az országos átlagtól elmaradó mértékű csökkenésének hátterében a jelentős természetes fogyást (-6,0 fő ezer lakosra számítva) némileg ellensúlyozó pozitív vándorlási mérleg (2000 és 2012 között a belföldi vándorlási különbözet évi átlaga ezer lakosra 3,9 fő volt) áll.

A járás demográfiai helyzete szoros összefüggést mutat a települések település-földrajzi helyzetével: a Szegedhez közeli községek, mint Zsombó, Bordány és Zákányszék a szegedi agglomeráció egyre integránsabb részeként jóval kedvezőbb népmozgalmi és migrációs folyamatokat könyvelhettek el.

A térségben az elhelyezkedési problémák a pályakezdő fiatalok (arányuk a nyilvántartott álláskeresők körében 13% körüli) és az alacsony iskolai végzettségűek körében jelentkeznek nagyobb súllyal. A foglalkoztatást nagyban nehezíti, hogy gazdasági diverzifikációt hozó új, korszerű munkahelyek alig létesülnek, és probléma a korszerű szaktudás hiánya is. A szocializmusra jellemző szövetkezeti modellek felbomlása a vidéki ipart leginkább megtestesítő melléküzemágak megszűnését is jelentette, és ez – a mezőgazdaság értéktermelésének és foglalkoztatási szerepének csökkenése mellett – állandóvá tette a foglalkoztatási problémákat.

Ugyanakkor ez az adottság a foglalkoztatási problémákat kis mértékben oldja is, mivel a mezőgazdaság, mint kiegészítő tevékenység képes pótlólagos munkát és jövedelmet biztosítani az itt lakóknak. Emellett továbbra is jellemző az ingázás, különösen a Szegedhez közel eső településeken. A térségben elérhető jövedelmek hagyományosan alacsonyak. Ez szoros összefüggésben van az egyoldalú gazdasági szerkezettel, a mezőgazdaság viszonylag alacsony jövedelmezőségével. Magas a nyugdíjasok és a jövedelempótló támogatásból élők száma. A mezőgazdasághoz kötődő hagyományos gazdálkodói tudás a lakosság nagy része esetében nehezen alakítható át korszerűbb szaktudássá. Az oktatási infrastruktúrából hiányzik a felsőoktatás, meghatározó a Szegedre történő tanulói migráció.

A Homokhátság változatos mikro-domborzattal rendelkező mozaikos tájszerkezetének különös sajátossága, hogy a belterületek, a tanyák és a művelt területek közé természet-közeli élőhelyek sora ékelődik. A homoki erdők, homoki gyepek, szikesek, semlyékek, lápok európai összevetésben is egyedi társulásoknak és fajoknak nyújtanak menedéket. A környező alföldi, nem homokhátsági agrártermelő vidékekhez képest kimagasló a gyümölcsösök, szőlők és kertek aránya, valamint a homokos talaj megkötését is szolgáló telepített erdők aránya.

A vidék az alacsony aranykorona-értékű termőföld ellenére kedvez a mezőgazdasági termelésnek, igazi agrárjellegű térségről van szó. A napsütéses órák magas száma, a mezőgazdasági termelés számára is kiaknázható megújuló energiaforrások (elsősorban geotermikus energia, napenergia, biomassza), továbbá társadalmi-gazdasági oldalról az agrárgazdálkodás termelési tradíciója, a szükséges szaktudás megléte mind kedvez az agrárgazdaságban rejlő potenciál kihasználásához.

A Homokhátság a Duna-Tisza közének homokkal fedett, alföldi viszonyokhoz képest magasan fekvő tája. A homokos talajok rossz víz-, és tápanyagháztartása miatt az itteni földek eltartó-képessége a szántóföldi növénytermesztés céljaira többnyire gyenge. Ennek ellenére viszont a jövedelmező, magas munkaigényű, többnyire melegházas zöldségtermesztés kedvező termelési feltételekkel rendelkezik.

A kistérség mezőgazdasága a jellegzetes homoki gazdálkodási kultúrára, főleg a szőlő- és gyümölcstermesztésre, a szántóföldi és a hajtatott zöldségtermesztésre épül. A termesztett növények közül kiemelkedik a burgonya, a paprika, a paradicsom, valamint elterjedtek a saláta- és káposztafélék, a gyökérzöldségek és a tökfélék is. Egyre inkább teret nyer az intenzív, mindinkább megújuló energiaforrásokat (főként termálvizet) hasznosító kertkultúra. A homokháti területek terményeinek kezelését tekintve fontos hűtőházi, terményfeldolgozói feladatokat képesek ellátni a járás kapacitásai.

A mezőgazdaságon belül a növénytermesztés adja az értéktermelés túlnyomó részét, az állattenyésztés (sertés- és baromfitenyésztés) kisebb súlyú.

A Homokhátságban a vízháztartás problémái, a klímaváltozás hatásai fokozott veszélyt jelentenek. Komplex környezetgazdálkodási beavatkozásokra van szükség a talajvízszint csökkenésének és az elsivatagosodás megfékezésének érdekében. Az aszály és a belvíz elleni védelem szintén fokozott jelentőséget élvez.

A járásban magas az ezer főre jutó vállalkozások száma, aránya, különösen a kis- és középvállalkozásoké. Mindez az egyéni gazdálkodók magas arányából és a közép- és nagyvállalatok szinte teljes hiányából adódik.

A gazdaság erőteljesen egyoldalú, elsősorban az agrárszektorra épül. A kisebb településeken a döntően mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozókon, mikro- és kisvállalkozásokon kívül nincs jelen más jelentős gazdasági szereplő. Az agrárvállalkozásokat egyedül a szolgáltató szektorban működő vállalkozások aránya (az összes működő vállalkozás 68,2%-a) múlja felül. A tágan értelmezett agrár- és élelmiszergazdaság foglalkoztatási súlya is meghatározó; az aktív keresők nagy része a mezőgazdaságban (20,4%, amely egy dombsági-hegyvidéki járás nyolcszorosa-tízszerese), illetve az arra épülő feldolgozóipari tevékenységekben dolgozik.

A járás legfontosabb gazdaságfejlesztési célú infrastrukturális komplexuma a Homokhát Térségi Agrár Ipari Tudományos és Technológiai Park. Az ipari park a térség kedvező mezőgazdasági adottságaira és termelési hagyományaira alapozva elsősorban az élelmiszergazdaságban érdekelt vállalkozások betelepedését preferálja. A vállalkozások jelentős része a logisztikai és építőipari tevékenységek mellett az élelmiszergazdaságban működik, a mezőgazdasági termékek raktározásával-szállítmányozásával, kereskedelmével és feldolgozásával foglalkozik.

Az iparban foglalkoztatottak száma főként Mórahalmon a kitűzött gazdasági diverzifikációs célokkal összhangban az elmúlt években növekedésnek indult. Elsősorban a mezőgazdasági termékfeldolgozáshoz, illetve az élelmiszeriparhoz kapcsolódóan jelentek meg új vállalkozások. A nehézipar, illetve a nyersanyag-kitermelés nem jellemző, és fosszilis tüzelésű erőmű sem található a járásban.

A tercier szektoron belül a kereskedelem és a pénzügyi szektor még igen gyenge, továbbá hiányoznak a kutatás-fejlesztési kapacitások is. A tercier szektoron belül kivételt jelent az évek óta mind a szálláshely-szolgáltatás, mind az attrakciófejlesztés terén dinamikusan bővülő turisztikai ágazat. A térség turizmusának meghatározó szereplője a 2004-ben regionális jelentőségű gyógyfürdővé nyilvánított Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő. A fürdő és Mórahalom az elmúlt években egyre jelentősebb, határon átnyúló vonzáskörzettel rendelkező egészség- és fürdőturisztikai központtá nőtte ki magát, ahol a gyógykezelési és a turisztikai, wellness funkciók egymást erősítő módon épültek ki. A járásban a rekreációs funkciók mellett az ökoturisztikai és egyéb kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások is folyamatosan gyarapodnak.

Magyarország közigazgatási rendszere a 2013. január 1-én hatályba lépett jogszabályi módosításokkal jelentősen átalakult. A legalsóbb területi szintű államigazgatási feladatok az újonnan kialakított, a megyei kormányhivatalok kirendeltségeiként működő járási hivatalokhoz kerültek. Az országban összesen 198 járás került kialakításra, ezek közül 23 járás (fővárosi kerület) a fővárosban.

A Mórahalmi Járási Hivatalhoz 10 település tartozik. A járási hivatal székhelye Mórahalom, Üllésen pedig a Járási Hivatal kirendeltsége működik. A Mórahalmon és Üllésen kívüli településeken a kormányhivatal települési ügysegédek útján biztosítja, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen államigazgatási ügyek kezdeményezésére, illetve egyszerűbb ügyek elintézésére is.

A Mórahalmi Járási Hivatalhoz tartozó települések:

• Ásotthalom
• Bordány
• Forráskút
• Mórahalom (székhely)
• Öttömös
• Pusztamérges
• Ruzsa
• Üllés (kirendeltség)
• Zákányszék
• Zsombó

A járási hivatal a járási hivatalvezető által közvetlenül vezetett járási törzshivatalból és járási szakigazgatási szervekből áll. A járási törzshivatal szervezeti egységeként Hatósági Osztály és Okmányirodai Osztály működik.

A járási hivatal szakigazgatási szervei:

a) a járási gyámhivatal

b) a járási földhivatal

c) a járási hivatal munkaügyi kirendeltsége

Az esélyegyenlőségi programok végrehajtásához szükséges szolgáltatási és intézményi együttműködések kialakítása és erősítése során a járási szakigazgatási szervek közül kiemelt szerepe lehet a Járási Gyámhivatalnak és a Járási Munkaügyi Kirendeltségnek.