Mórahalom, Csipak-semlyék
Az egykori Szeged-Alsótanya keleti felén elhelyezkedő, a Tiszához viszonylag közel fekvő Csipak-semlyék relatíve nagy kiterjedése mellett gyenge lefolyású kismedence. Ennek ellenére a terület szikesedése kismértékű.
A mélyebb részeken nádassal, zsombéksásossal és magassásréttel találkozunk. A magasabb térszíneken a kékperjés láprét az uralkodó. Tájképi szempontból nem elhanyagolhatók az apróbb fűzlápok és fehérfűz ligetek foltjai. Az állattartásnak köszönhetően a kisebb buckahátakon a homoki legelő dominál. Imitt-amott feltűnnek a zsályás-legyezőfüves sztyepprét maradványai is.
A terület jelentős természeti értékek őrzője. A semlyék növényvilága rendkívül változatos. Megyénkben ritka jelenségnek számít a szibériai (Iris sibirica) és a fátyolos nőszirom (Iris spuria) tömeges együttes előfordulása, amire már Csongor győző 1982-ben felhívta a figyelmet. A magasabb fekvésű foltokon jelentős számban tenyészik a budai imola (Centaurea sadleriana), a tarka sáfrány (Crocus variegatus), az epergyöngyike (Muscari botryoides), az agárkosbor (Orchis morio), a pókbangó (Ophrys sphegodes), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) és a vitézvirág (Anacamptis piramidalis). A kékperjés láprétek jellemző védett növénye a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). A területen nagy egyedszámban fellelhető még a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora palustris) is.
A védett bogarak közül génbanknyi a ragyás futrinka (Carabus cancellatus) és a hengeres szalmacincér (Theophilea subcylindricollis) állománya. A fokozottan védett madarak közül a kékvércse (Falco vespertinus) költ a területen. Csizmazia György 1990. január 5-án 6 sarkantyús sármányt (Calcarius l. lapponicus) figyelt meg. Ez kiemelkedő faunisztikai ritkaságnak számít.
